Series of fortunate and unfortunate events

Már egy ideje nem jelentkeztem, de most lévén szombat megpróbálom bepótolni a dolgokat. Ahogy gondoltam miután elkezdődött a félév kicsit besűrűsödtek a dolgok. Szerdán volt az első tanítási napom és hát hogy fogalmazzak nem teketóriáztunk sokat, rögtön belevágtunk a lecsóba. Ekkora már a többi nemzetközi kurzuson részt vevő full time student megérkezett, így az ötödik szemeszter hirtelen 70 valahány főre gyarapodott. Három osztályra osztottak minket és én a legkisebb osztályba kerültem, ahol én vagyok az egyedüli cserediák. Ezen kívül még 3-4 fős csoportokba osztottak minket. A nemzetközi alatt tényleg nemzetközit kell érteni, mert van itt minden: amerikai, norvég, francia, lett, kínai szóval igazi olvasztótégely ez a hely és mindenki hihetetlen ambíciózus. Én egy lett, egy kenyai és egy indiai sráccal (na jó nem srácok hozzám képest az indiai meg a lett sokkal idősebb) dolgozom együtt. Mindegyikük nagyon szimpatikus, bár még személyes kapcsolatunk annyira nincs csak, mint munkatársak dolgozunk együtt. Azért kicsit fura, mert kicsit más itt a felfogás, más a tananyag és sokkal tapasztaltabbak, ezért még elég kisebbségi komplexusom van. 

A szerencsétlen eseményekről annyit, hogy egyik nap leejtettema a fényképezőgépem, úgyhogy majd ki kell találnom valamit (szervíz, magam szerelem vagy veszek egy újat, mert annyira nem is drágák itt). és sikerült tegnapelőtt leszakítanom az árnyékolómból egy csíkot. Ettől kicsit paráztam, de megnyugtattak, hogy ha időben szólok, akkor nem lesz baj belőle (Szóval nyugi apa meg anya nem fog elveszni a kaucíó). Szóval hétfőn első dolgom lesz szólni valakinek, addig meg próbálkozom e-mailen. 

Szerdán volt egy túra a városban és utána egy kocsma-túrát is szerveztek. Ami szocializálódás szempontjából jól jött. Késve indultunk el az egyik magyar lánnyal Lilivel a túrára (kellett neki némi rábeszélés meg amúgy is késtünk volna) és csak elmentünk az egyik kocsmába, ahol belebotlotunk az egyik csapatba. Az első pár kocsma még nem volt olyan frankó, de természetesen pár sör megoldótt a nyelvünket és végül (mivel egyre kevesebben lettünk) egy nagyrészt francia bandában találtuk magunkat hirtelen. Így ismerkedtünk össze Devyvel, Fabiannal, Marckal, Jean de Neuv(?)vel, Nicolaial meg egy román sráccal Mihaillal, aki Aradon él. Miután belemelegedtünk a  társalgásba és egy csapat spanyol is befutott kiderült, hogy már napok óta egy bizonyos szoba rendezi a koli házibuliait (eddig mindig csak az ordítozásokat hallottam az udvarról) és végül ott kötöttünk ki és ott még újabb embereket ismertünk meg. Vaidust (vmi ilyesmi a neve még nem láttam leírva) egy litván srácot, még több franciát meg spanyolt és ott volt Alba és Max is, akikkel a taxit harmadoltam, amikor megérkeztem. Végül fél 3 kor vége lett a bulinak, így gyorsan ágyba bújtam, mert másnap suliba kellett mennem.

A csütörtök eseménytelenül telt, végig a projekten dolgoztunk csak este mentem át a francia srácokhoz sörözni. Végül Mihail is befutott, akiről közben kiderült, hogy van egy magyar unokatestvére, ő is Münchenen át vonattal jött, hétfőn tanult meg tésztát főzni(!) és folyton nyaggat, hogy főzzek nekik gulyást, mert imádja.

Pénteken volt a kick-off day, aminek sajnos egy részéről lemaradtam. Fél kilenckor már benn toporogtama suliban és 11ig dolgoztunk a projekten. Ekkor kiderült, hogy 12től nekem már elkezdődnének a dolgok, ezért gyorsan kocsiba ültünk és lementünk Vejlébe megnézni a házat, amit át kell terveznünk. Onnan csak 3-ra értünk vissza, úgyhogy mindenről lemaradtam és kutyagolhattam vissza a  koliba. Szerencsére összefutottam Albával, aki megadta a tuti biztos bicikli beszerző telefonszámot. 4kor újra kezdődtek a programok a városban. Mivel már beosztották a népet csoportokba ezért én csak csapódtam az egyik bandához, akik építészek voltak, de megint szerencsém volt, mert most spanyolokkal lettem együtt meg két belga és francia srác is volt. Spanyolokkal minden buli, így a feladatok is jól sültek el és a végén tényleg szuper volt a hangulat. Bejártuk a várost, mindenhol szivatós dolgok voltak, helyenként inni kellett szóval jó móka volt.

Este meg persze a hőn áhított buli volt, ami nem volt rossz (lásd képek), de azért lehetett volna sokkal jobb is. Keveset ittam, sokat táncoltam, sokat ismerkedtem és beszélgettem. A csapatom egész jól szerepelt a versenyben nyertünk 5 méter ingyen sört, úgyhogy nem bántam meg, hogy hozzájuk csapódtam az elején. Na most már annyit írtam, hogy még a végén unni fogtok. 

Majd jelentkezem. Csók!