München-Koppenhága

Sziasztok!

Na az útnak ez a része legalább olyan eseménydúsra sikeredett, mint egy egész nap,ezért erről inkább külön írok. Ugyebár Péntek este 7-kor Katától és kedves lakótársától a német-cseh Micheltől könnyes búcsút vettem és felültem gond nélkül a Frankfurt am Main felé tartó vonatomra. Szerencsére a mozgássérülteknek fenntartott helyre le tudtam pakolni méretes csomagjaimat és kényelmesen utazhattam. 3 óra múlva el is értem a Frankfurti pályaudvart és amikor először teljes egészében én vittem a összes csomagomat, akkor éreztem, hogy itt még komoly problémák lesznek. Leszállva a vonatról szembesültem a ténnyel, hogy hiába Frankfurt egy szép nagy és igen fontos város az ilyen luxuscikkekről, mint mozgólépcső vagy lift eddig nem gondoskodtak a pályaudvaron. És itt kezdődik a keresztutam, hogy milyen szenvedések árán hurcoltam le és megint föl a csomagjaimat lépcsőn arról nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy szerintem még hónapokon keresztül izzadtam és sikoltozva fogok felébredni, ha erről  a 15 percről álmodom. A végén már minden büszkeségemet félredobva hangosan nyögdécseltem és fújtattam és közben magamban hangosan szidtam tárgyfétisizmusomat. Ennyit erről...Maradjunk annyiban, hogy fenn voltam a Koppenhága felé menő éjszakai vonaton. Meglepően kevesen voltunk, egy teljes fülke jutott nekem meg egy nagyon kedves arab, török vagy egyiptomi fickónak (nem akartam nagyon faggatni vajon milyen nemzetiségű), úgyhogy a végén lehajtottuk a karfákat és olykor-olykor felriadva, de viszonylag kényelmesen utaztunk. Ő kiszállt valami Észak-Német városban így végül úgy reggel 6 körül teljesen magamra maradtam. Így érkeztem meg Koppenhágába kissé meggyötörve, de nagyon bizakodóan.