2.hét

Sziasztok!

Azért nem írtam mostanáig, mert azon kívül, hogy bementem a suliba meg visszajöttem és hetente kétszer elmentem vásárolni túl sok minden nem történik velem mostanság. A csapatmunka egyre jobban tetszik főleg mivel rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok fölösleges része ennek az egésznek és már sokkal inkább belevonnak a munkákba, mert látják hogy bár nem teljesen ugyanazt tanultam mint ők, de azért elég sok mindent tudok én is.

Jelenleg főleg a design részével foglalkozom a tervnek, mert nagyon biztattak rá a srácok, hogy csináljam (azt hiszem kicsit félnek a tervezés nem műszaki részétől) Ez olyan szempontból jó, hogy szabad kezet kaptam viszont olyan szempontból rossz, hogy nagyon szabad kezet kaptam :D Majd hétfőn lesz a következő csoportmegbeszélés (általában ilyenkor osztjuk ki a melókat, megbeszéljük, hogy kinek mi a véleménye a tervről és dokumentálunk sokat dokumentálunk) és akkor elmondom nekik, hogy eddig mit fundáltam ki, de remélem nem fognak nagyon egyedül hagyni az ötletemmel, mert mégiscsak kéne valami ellenkritika, különben egy helyben fog toporogni a terv. Meg persze nem is tudom, hogy egyáltalán tetszeni fog-e nekik, amit én gondoltam, megvalósítható-e blablabla. De sajnos kezdek eléggé beleszeretni az ötletbe úgyhogy kicsit félek attól, hogy mi lesz ha le kell mondanom róla.

A csoportomat meg kezdem nagyon-nagyon megszeretni. Most már sokkal oldottabb vagyok nem érzem állandóan úgy, hogy bizonyítanom kell nekik és ők is sokkal inkább bevonnak a munkába. Ha valami gond van megkérdeznek, meghallgatnak és adnak is a véleményemre.

Az egyik nap beszélgettem egy amcsi lánnyal aki már dolgozik hetente háromszor és mondta, hogy érdemes elkezdeni tanulni dánul, mert úgy sokkal szívesebben adnak munkát, ha elmondhatod, hogy már legalább elkezdtél tanulni. Ennek örömére ma el akartam menni a Horsensi Nyelvi Központba (vagyis legalábbis oda, amit én annak hittem), ahol ingyenes dán kurzusokat lehet venni. Amikor beléptem az épületbe egy nagyon kedves segítőkész fiatalember már fel is pattant egy asztal mögül, de valahogy gyanús volt a hely. Kérdésemre, hogy ez a Nyelvi központ-e közölte, hogy ez egy bank és fogalma sincs, hogy hol a Központ, de nagyon aranyosan rögtön meginvitált az asztalához és megkereste nekem a térképen, hogy hol van a Központ. Odataláltam elég könnyen, de Nyelvi Központnak újfent nyomát se láttam végül elmentem vásárolni és a dán kurzus keresését elhalasztottam. 

Ma este elmegyünk a Student Bar-ba (itt olcsóbb a sör és ez az egyetem hivatalos szórakozóhelye, mindenki ide jár, aki nem házibuliba megy, egyébként meg önkéntesek működtetik az egyetemről) meg előtte még alapozni azokhoz a lengyel srácokhoz, akiknek még nem tudom a nevét, de már van velük fotóm. Úgyhogy a buliról majd később írok élménybeszámolót.

Na csók mindenkinek!

Series of fortunate and unfortunate events

Már egy ideje nem jelentkeztem, de most lévén szombat megpróbálom bepótolni a dolgokat. Ahogy gondoltam miután elkezdődött a félév kicsit besűrűsödtek a dolgok. Szerdán volt az első tanítási napom és hát hogy fogalmazzak nem teketóriáztunk sokat, rögtön belevágtunk a lecsóba. Ekkora már a többi nemzetközi kurzuson részt vevő full time student megérkezett, így az ötödik szemeszter hirtelen 70 valahány főre gyarapodott. Három osztályra osztottak minket és én a legkisebb osztályba kerültem, ahol én vagyok az egyedüli cserediák. Ezen kívül még 3-4 fős csoportokba osztottak minket. A nemzetközi alatt tényleg nemzetközit kell érteni, mert van itt minden: amerikai, norvég, francia, lett, kínai szóval igazi olvasztótégely ez a hely és mindenki hihetetlen ambíciózus. Én egy lett, egy kenyai és egy indiai sráccal (na jó nem srácok hozzám képest az indiai meg a lett sokkal idősebb) dolgozom együtt. Mindegyikük nagyon szimpatikus, bár még személyes kapcsolatunk annyira nincs csak, mint munkatársak dolgozunk együtt. Azért kicsit fura, mert kicsit más itt a felfogás, más a tananyag és sokkal tapasztaltabbak, ezért még elég kisebbségi komplexusom van. 

A szerencsétlen eseményekről annyit, hogy egyik nap leejtettema a fényképezőgépem, úgyhogy majd ki kell találnom valamit (szervíz, magam szerelem vagy veszek egy újat, mert annyira nem is drágák itt). és sikerült tegnapelőtt leszakítanom az árnyékolómból egy csíkot. Ettől kicsit paráztam, de megnyugtattak, hogy ha időben szólok, akkor nem lesz baj belőle (Szóval nyugi apa meg anya nem fog elveszni a kaucíó). Szóval hétfőn első dolgom lesz szólni valakinek, addig meg próbálkozom e-mailen. 

Szerdán volt egy túra a városban és utána egy kocsma-túrát is szerveztek. Ami szocializálódás szempontjából jól jött. Késve indultunk el az egyik magyar lánnyal Lilivel a túrára (kellett neki némi rábeszélés meg amúgy is késtünk volna) és csak elmentünk az egyik kocsmába, ahol belebotlotunk az egyik csapatba. Az első pár kocsma még nem volt olyan frankó, de természetesen pár sör megoldótt a nyelvünket és végül (mivel egyre kevesebben lettünk) egy nagyrészt francia bandában találtuk magunkat hirtelen. Így ismerkedtünk össze Devyvel, Fabiannal, Marckal, Jean de Neuv(?)vel, Nicolaial meg egy román sráccal Mihaillal, aki Aradon él. Miután belemelegedtünk a  társalgásba és egy csapat spanyol is befutott kiderült, hogy már napok óta egy bizonyos szoba rendezi a koli házibuliait (eddig mindig csak az ordítozásokat hallottam az udvarról) és végül ott kötöttünk ki és ott még újabb embereket ismertünk meg. Vaidust (vmi ilyesmi a neve még nem láttam leírva) egy litván srácot, még több franciát meg spanyolt és ott volt Alba és Max is, akikkel a taxit harmadoltam, amikor megérkeztem. Végül fél 3 kor vége lett a bulinak, így gyorsan ágyba bújtam, mert másnap suliba kellett mennem.

A csütörtök eseménytelenül telt, végig a projekten dolgoztunk csak este mentem át a francia srácokhoz sörözni. Végül Mihail is befutott, akiről közben kiderült, hogy van egy magyar unokatestvére, ő is Münchenen át vonattal jött, hétfőn tanult meg tésztát főzni(!) és folyton nyaggat, hogy főzzek nekik gulyást, mert imádja.

Pénteken volt a kick-off day, aminek sajnos egy részéről lemaradtam. Fél kilenckor már benn toporogtama suliban és 11ig dolgoztunk a projekten. Ekkor kiderült, hogy 12től nekem már elkezdődnének a dolgok, ezért gyorsan kocsiba ültünk és lementünk Vejlébe megnézni a házat, amit át kell terveznünk. Onnan csak 3-ra értünk vissza, úgyhogy mindenről lemaradtam és kutyagolhattam vissza a  koliba. Szerencsére összefutottam Albával, aki megadta a tuti biztos bicikli beszerző telefonszámot. 4kor újra kezdődtek a programok a városban. Mivel már beosztották a népet csoportokba ezért én csak csapódtam az egyik bandához, akik építészek voltak, de megint szerencsém volt, mert most spanyolokkal lettem együtt meg két belga és francia srác is volt. Spanyolokkal minden buli, így a feladatok is jól sültek el és a végén tényleg szuper volt a hangulat. Bejártuk a várost, mindenhol szivatós dolgok voltak, helyenként inni kellett szóval jó móka volt.

Este meg persze a hőn áhított buli volt, ami nem volt rossz (lásd képek), de azért lehetett volna sokkal jobb is. Keveset ittam, sokat táncoltam, sokat ismerkedtem és beszélgettem. A csapatom egész jól szerepelt a versenyben nyertünk 5 méter ingyen sört, úgyhogy nem bántam meg, hogy hozzájuk csapódtam az elején. Na most már annyit írtam, hogy még a végén unni fogtok. 

Majd jelentkezem. Csók!

4-5-6. nap Series of unfortunate events

3. nap

Sikereimen felbuzbulva (nem gondoltam volna, hogy ennyi embert fog érdekelni kinti életem) újfent írasra adtam fejem. Ne aggódjatok a bejegyzések sűrűsége rohamosan fog csökkenni miután elkezdődik a félév :) Szóval ma reggel volt egy rövid eligazítás a helyi számítógépes rendszerről. Itt minden központosítva van (a dán hihetetlenül szervezett népség, nemhiába a germán gyökerek) és olyan mintha az otthoni levlistát, neptunt (etr-t) tanszéki honlapokat meg mindent, ami létezik összegyúrnál. Természetesen, azért mindegyik külön honlapon van, de szervesen összefüggnek és mindenhova ugyanazt a jelszavat és kódot használod (persze opcionálisan megváltoztatható). A számítógépes szakemberek hihetetlen aranyosak és segítőkészek, úgy általában jellemző az itteni adminisztrációra, hogy nagyon kedvesek, nem szükségtelenül szigorúak. Nem ám kávézós-cigizős kth-s és ot-s nénik, akik leordítják a fejed, ha valamit elrontottál, álldogálhatsz az asztaluknál és le se szarnak, úgy egyébként nem csinálnak semmit ügyetlenek és még bunkók is.

Ezek után az egyik tanár tartott egy kisebb előadást, hogy mi lesz a feladatunk ebben a félévben és mutatott pár előző féléves tervet. Hát kicsit azért megijedtem, mert a hiedelmekkel ellentétben nem hinném, hogy ez sokkal könnyebb lesz, mint amit otthon csinálok, de mondjuk otthon biztos, hogy ezért a munkáért mondjuk 10 max 15 kreditet kapnék. Az 5. félév, amit felvettem régi többemeletes lakóépületek felújításáról szól. Azt mondta a fickó, hogy ez az egész bachelor képzésük legnehezebb, legkomplexebb, de legérdekesebb féléve. Építészeknek mondanám: kb olyan, mint otthoni műszaki szakirányos komplex 1. csak sokkal részletesebb. Először kitaláljuk, hogy mit is akarunk az épülettel csinálni (koncepcióterv fázis), aztán teszünk rá javaslatokat (vázlatterv fázis főleg design) végül két részletben megcsináljuk az összes szakági munkát (természetesebben a lényeg, hogy egyre részletesebb legyen a terv). Kell épületfizikai rész (U érték, akusztika, energetika, fenntarthatóság) épületgépészeti rész (hűtés, fűtés, szellőztetés,csatorna...), tűzvédelem, épületszerkezeti csomópontok, statikai részek és egy csomó-csomó kivitelezés (időbeli ütemterv, anyagtervezés, munkaerőtervezés, költségvetés). Szóval gyakorlatilag egy csomó minden, de nem olyan vészes, mert ezt otthon (oké kicsit kevesebbet) egyedül kell megcsinálnom, a tanárok nem ennyire segítőkészek (ezek csak egyetemi tanárok nem terveznek mellette másodállásban) és általában még van mellette 25 más kreditnyi tanulnivaló. Na ennyit a tanulmányokról. 

Délután meg tovább bővítettem háztartásomat. Tegnap végre értesültem a legjobb second-hand boltról, bár igaz, hogy a város másik végén van, de megérte, mert kilenc koronáért (kb. 350 HUF) két képeslap és egy ronda (még így is ez volt a legszebb) vázával távoztam. A vázába majd szedek gazokat és akkor már igazán lakájos lesz az apartmanom. Továbbá beszereztem pár nagyon színes konyharuhát (az egyik pont olyan zöld, mint ami a  kedvenc színed Eszter (idősebb nővérkém ezúttal)) és egy pici növénykét, meg egy bazsalikomot. Fényéveket javult a közérzetem a lakásban :) 

Közkívánatra föltettem még pár képet, főleg a koliszobámról. Majd még rakok föl csak még elég keveset csináltam, de majd pótolom.

Horsens 1-2 nap

Vasárnap másnap reggel miután magamhoz tértem és valamennyire rendbeszedtem magam hozzáfogtam, hogy megalapozzam szép új életemet itt Horsensben. Körbesétáltam a várost (nem volt valami nehéz) és olyan alapvető dolgokat beszereztem, mint szemeteszacskó, WC papír mosogatószivacs meg mosógatószer. Szóval szerény kis háztartásomat felszereltem azzal, ami az életbenmaradáshoz szükséges. Egyébként meglepően jól ellátott kis koliszobám. Seprű, felmosóvödör, mindenféle konyhai eszközt kaptam és (figyelem!) becsomagolt kispárna huzat, paplanhuzat és lepedő várt az ágyamon. Viszont a szoba üressége és sterilitása még meglehetősen zavaró és sajnos szűkre szabott zsebpénzemből kifolyólag ez valószínű nem is nagyon fog változni. Bár lehet, hogy csak egy-két koszos zoknit kéne szétdobálnom és mindjárt kissé otthonosabbá válna az egész :) Az első sulinapom érdekesen telt. Az általam választott félévet (itt nem tárgyakat veszel föl, hanem egy egész félévet) 10 cserediák vette még föl, ebből 7 meg is jelent, 4 spanyol lány (klikkesedő banda, aki volt már spanyolokkal nemzetközi eseményen az pontosan tudja miről beszélek, mindig sokan vannak és csak együtt hajlandóak létezni, persze tisztelet a kivételnek) és velem együtt 3 magyar lány és a tutorunk egy rettentő beszédes, de nagyon aranyos bolgár lány lett. Először a tanárok adtak egy eligazítást aztán körbevezetett a tutorunk az egyetemen és végül kaptunk egy ingyen sört. Az egyetem fantasztikus. Tele van minden közösségi terekkel és itt tényleg minden a csapatmunkáról szól. Mindenhol asztalok, székek, konnektorok, leülős helyek, külön kibérelhető bulihely, ahol minden van csak kaját meg piát kell vinni és privátbulit csinálhatsz, meg egy másik szórakozóhely, ahol olcsóbban kapod a sört, mint a városban. Van saját osztályunk, ahova bármit bevihetsz és mivel kártyás rendszerrel működik (csak annak van a teremhez kártyája, aki ott tanul vagy tanít) ott is hagyhatod. Van rendes záras szekrényed (tisztára amcsi középsuli fíling) is meg egy asztalod. Egyenlőre még csak magyarokkal beszélgettem meg a bolgár tutorunkkal, de ez szerintem a pénteki megabulin egy-két sör után gyorsan meg fog változni :) Majd jelentkezem, mert ez a hét azt hiszem meglehetősen eseménydús lesz. Csókollak benneteket!

Koppenhága-Horsens

 

Sziasztok!

Mivel a vonatom szombat reggel 10-re futott be és délután 16-kor ment tovább Horsensbe. Maradt 6 órám, hogy felfedezzem Koppenhágát. Először is csomagjaimat lehurcoltam a csomagmegőrzőbe (Éljen a dán akadálymentesítés! mindenhol liftek és mozgólépcsők dögivel!) Itt kisebb kínszenvedések árán mindent betömködtem. A legnagyobb csomagomat félig ki kellett pakolnom, ki kellett vennem a laptopomat (mert nem olyan formájú volt a szekrény, mint amilyennek kellett volna lennie) és miután beraktam a táskát mindent újra körégyömöszölni. De végül 3 csomagmegőrző biléta boldog tulajdonosaként kb. fél órával később végre  elhagyhattam a pályaudvart. Sajnos rettentő hideg volt, fújt a szél és borús volt az idő, úgyhogy Koppenhága nem volt akkora élmény, mint vártam. Egy tucat elvetemültet még ez sem tartott vissza a biciklire üléstől (aki nem tudná Koppenhága a biciklisták Mekkája), de jóformán kihaltak voltak az utcák. Természetesen én sem mutattam a legjobb formámat kialvatlan fejemmel a koffein- és tápanyag-hiánytól szédelegve, de azért még így is jó volt. Körbebarangoltam mindent néha lerogytam egy padra, hogy pihenjek és táplálkozzak. Elkaptam valami katonai díszfelvonulást és egészen Amalienborgig, a dán királyi rezidenciáig követtem őket. Három körül visszatértem a pályaudvarra, ahol is egy magas szőke jóképű legény leszólított (!). Mint kiderült (először dánul próbálkozott) aranyosnak talált és csak megkérdezte, hogy esetleg nem viszonzom-e hirtelen támadt vonzalmát. (Nyugi Hunor aggódalomra semmi ok!) Röviden felvilágosítottam, hogy sajnos ez a vonat már elment, de azért egy kicsit még dumáltunk és békésen elváltunk. 

Szóval lányok ha valaki kedveli a magas, markáns arcú szőke férfiakat, akkor csomagoljatok és gyertek, mert itt csak úgy hemzsegnek és nem is éppen félénk típusok. A fiúkra ugyanez vonatkozik csak természetesen szőke, hosszú combú nőkkel. Komolyan a barna hajammal és szememmel kezdem magam igazi egzotikumnak érezni. 

16-kor szerencsésen felszálltam a vonatomra, de leülni egy ideig nem  tudtam ugyanis nem tudtam mit csinálni a csomagommal. Miután a kedves kalauz bácsi két ülés közé begyömöszölte a nagy csomagom, felülre felrakta a turistahátizsákom (én már nem tudtam, mert annyira kimerült voltam) a maradékot meg a foglalt helyemre lehalmoztam rohadt kényelmetlenül, de elhelyezkedtem és pontosan úgy éreztem magam, mint ami vagyok: egy csóró, kelet-európai cserediáknak. Horsensnél lecihelődtem, a velem együtt utazók legnagyobb örömére, és hozzáláttam, hogy a kolim után nézzek. Szerencsére még két spanyollal összefutottam, akik szintén hasonló cipőben jártak, úgyhogy fogtunk egy taxit (a második el is vitt, az első a csomagok mennyisége láttán megfutamodott) és kibumliztunk az Egyetemre. Ott megkaptuk a szobakulcsot, a belépőkártyát, a hasznosabb tudnivalókat és ingyen hívtak nekünk még egy taxit, ami elvitt a kollégiumba. Elbúcsúztam a spanyoloktól becuccoltam, megcsodáltam a palotám (tényleg az), még skype-oltam egyet Hunorral, ettem, zuhanyoztam, kipakoltam és beájultam az ágyamba.

München-Koppenhága

Sziasztok!

Na az útnak ez a része legalább olyan eseménydúsra sikeredett, mint egy egész nap,ezért erről inkább külön írok. Ugyebár Péntek este 7-kor Katától és kedves lakótársától a német-cseh Micheltől könnyes búcsút vettem és felültem gond nélkül a Frankfurt am Main felé tartó vonatomra. Szerencsére a mozgássérülteknek fenntartott helyre le tudtam pakolni méretes csomagjaimat és kényelmesen utazhattam. 3 óra múlva el is értem a Frankfurti pályaudvart és amikor először teljes egészében én vittem a összes csomagomat, akkor éreztem, hogy itt még komoly problémák lesznek. Leszállva a vonatról szembesültem a ténnyel, hogy hiába Frankfurt egy szép nagy és igen fontos város az ilyen luxuscikkekről, mint mozgólépcső vagy lift eddig nem gondoskodtak a pályaudvaron. És itt kezdődik a keresztutam, hogy milyen szenvedések árán hurcoltam le és megint föl a csomagjaimat lépcsőn arról nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy szerintem még hónapokon keresztül izzadtam és sikoltozva fogok felébredni, ha erről  a 15 percről álmodom. A végén már minden büszkeségemet félredobva hangosan nyögdécseltem és fújtattam és közben magamban hangosan szidtam tárgyfétisizmusomat. Ennyit erről...Maradjunk annyiban, hogy fenn voltam a Koppenhága felé menő éjszakai vonaton. Meglepően kevesen voltunk, egy teljes fülke jutott nekem meg egy nagyon kedves arab, török vagy egyiptomi fickónak (nem akartam nagyon faggatni vajon milyen nemzetiségű), úgyhogy a végén lehajtottuk a karfákat és olykor-olykor felriadva, de viszonylag kényelmesen utaztunk. Ő kiszállt valami Észak-Német városban így végül úgy reggel 6 körül teljesen magamra maradtam. Így érkeztem meg Koppenhágába kissé meggyötörve, de nagyon bizakodóan.

Budapest-München-Koppenhága-Horsens

Sziasztok!

Tudom eddig csak ültem a babérjaimon, de végre eljött az ideje, hogy létrehozzam a blogomat. Egyenlőre elég kezdetleges lesz, de azért majd igyekszem felfejlődni. Mivel már Horsensben vagyok, ezért az elmúlt pár nap történéseit ömlesztve kapjátok meg.

München

Tulajdonképp a megérkezésem napján (aki nem tudná hétfőn éjszakai vonattal mentem és kedd reggel 6-ra értem oda) egészen délig aludtam. Szerencsére "Schwesterherzchen" kijött elém a pályaudvarra, de még így is épp eleget szenvedtünk a csomagokkal. Miután magamhoz tértem elmentünk várost nézni. Sajnos a fényképezőgépem ekkor még nem üzemelt, úgyhogy utolsó nap még egyszer végigmentem mindenen, hogy kedves bloggereim is lássák mindazt, amit én. München nagyon-nagyon szép, de ilyenkor kissé kihalt. És nagyon-nagyon pénzszagú. Ez Németország Genf-je. A piros lámpánál a kocsik sormintája: BMW-BMW-Mercedes-Volkswagen-BMW-Mercedes...vagy valami ilyesmi. Aki nem tudná itt van a BMW-palota (ez a legjobb szó rá) és egy rohadt nagy BMW gyár. A szerdám és a csütörtököm is városnézéssel telt és még így sem láttam mindent. Megnéztük az Olimpiaparkot (gyönyörű rekreációs terület fantasztikus feszített szerkezetű csarnokokkal!), A belvárost, ami főleg a Marienplatz nevű tér köré csoportosul. Elmentem és megnéztem a Deutsches Museumot, ami bár engem annyira nem mozgatott meg, de páran minden bizonnyal lázba jöttek volna tőle. Például (Tádé ez neked szól) három emeleten keresztül voltak kiállítva a különböző méretű repülőgépek, volt két emelet űrtechnológia (Ezt főleg neked Hunor), de volt hajózás, nanotechnológia, atomfizika, elektronika, bányászat, földgáz és kőolaj szóval mindenféle. Gyógyszeriparról is elég kiterjedt részleg volt (Eszter!). De az este volt a legviccesebb. Beültem a Katának egy előadására, amiből egy mukkot nem értettem, mert tele volt ilyen szavakkal, mint "Bedeutungsmuster" meg "legitimiert", ami még oké, de amikor csak ilyen szavakat hallasz másfél órán keresztül az elég fárasztó. A végére már a szavakat értettem, de mondanivaló totál nem jött át. Utána beültünk a München-i Néprajzi Egyesüléssel sörözni. Igen pont olyan volt, mint amilyennek hangzik. Pénteken már egész nap otthon maradtam és még egyszer mindent kipakoltam és bepakoltam (na jó azért egy-két dologtól megszabadultam közben)